Emma, de mindenkinek csak Emma 3.rész

HELLÓ, HALI MINDENKINEK, HIÁNYOZTAM?!
Itt a történet következő része, egyre csak izgalmasabb lesz minden!!

HARMADIK RÉSZ:

Mosdó ajtajában még megigazítottam a ruhámat, indultam volna vissza, de valaki vissza rántott. Max neki nyomott a falnak, tekintette totális komolyságot sugárzott és én valahogy nyomasztóan éreztem magam.

- Ezek szerint az a bunkó, izom agy a pasid?- kérdezte.

- Mi baja mindenkinek Robival, nem minden a külső  belül egy érzékeny lélek, tele romantikával.- idegeimre mennek már ezzel a hülyeséggel, hogy Robi megcsal vagy éppen nem nekem való.

- Ha ennyire szereted miért flörtöltél velem a bulin?- emelte magasba az egyik szőke szemöldökét.

- Piás voltam.- vagy csak erre akarom fogni, mert én sem értem miért viselkedtem úgy az nap este.

- Ja, már minden okés.- elfordította az arcát, dühös volt rám az biztos, hisz átvertem.

- Lehetnénk barátok. -mosolyogtam rá, mire meglepetten pislogott rám.

- Mi? - kezét a fejem mellet támasztotta meg és annyira közel jött, hogy neki mentem a falnak, szeme furcsán mosolygott.

- Barátok?- kérdeztem újra, de kisivel bizonytalanabbul.

- Nekem ebből mi hasznom?- kérdezte csibészesen.

- Hát nem egyértelmű, egy ilyen király csajjal lóghatsz.- mutattam végig magamon. Max mosolya csábítóan villant rám.

- Rendben. - megkönnyebbülés hulláma úszott át a testemen.

- Ha most megbocsátasz vissza megyek az asztalomhoz.- arrébb állt, én pedig vissza siettem Robihoz.

- Nagyon sokáig voltál kint, csak nem valami baj van?- aggodalmasan figyelt engem.

- Csak megbeszéltem valamit Maxszal a háziról, tudnád mennyire nehéz eszét írni a társadalmi dolgokról.- mondtam elégé hihetően  Vacsora finom volt, Max meghívott egy sajttortára mint " baráti" ajándék, Robi titkolta a féltékenységét vagy valami gyanakvás szerűt, mikor Maxszal mosolyogtunk egymásra.

-Tetszett a vacsora?- kérdezte Robi derekamat átkarolva a házunk előtt.

-Nagyon tetszett, köszönöm.- mosolyogtam, majd lábujjhegyre álltam és egy csókot nyomta a szájára.

- Őrülök, hogy jól érezted magad velem.- ö is megcsókolt majd elköszönt, én pedig levettem a magassarkúmat és mezítláb felmentem a 3.-ra. Lakás üres és sötét volt, egyedül Jess nélkül olyan magányos vagyok, könyvvel a kezemben elmentem fürdeni vagy 2 órát áztattam magam. Majd kanapén elszundikáltam, soha nem tudok a szobámban aludni, ha Jess nincs itthon, ez egy furcsa kattantságom.

Másnap meleg szendvicset készítettem, amikor Jessica nagy sebességgel berontott a lakásba, kíváncsian néztem az egy helyben ugrálós hisztijét, mindig ilyen ha valamit nem kaphat meg.

- Csak nem lekoptatott a srác?- kérdeztem, mert eddig csak ilyen helyzetekben csinálta ezt a hisztit.

- Ne is mond, tegnap voltam a srác barátaival inni és ott volt egy vörös egyetemista csaj, aki mint kiderült a idézőjelben pasim gyerekkori barátja és egyben szerelem. Pár sör után már inkább neki dalolt mint nekem, most jöttem a boltból, mert elfogyott a tej.- dobta fel a konyha szigetre a zacskó tejet.

- Mikor jöttél haza?- nem hallottam, hogy valaki bejön a házba.

- Utánad, látom még mindig nem tudsz aludni, ha nincs itthon veled valaki.- morcosan bólintottam.

- Kérsz reggelit?- tereltem a témát az én hiányosságaimról.

- Aha.- lehuppant az egyik bárszékre ami a konyha sziget mellet állt, reggeli közben kiveséztük útja a " milyen hülyék a srácok" témát, Jess sokkal jobban nézet ki a beszélgetésünk után, úgy döntőt nekünk  muszáj lemennünk a Római fürdőre valami kikapcsolás gyanánt. Elkepesztő meleg volt még a légkondis kocsiban is és, hogy milyen sor állt a strand bejáratnál, ezt kivárni teljes elmebaj lett volna, még szerencse, hogy az egyik ex pasim itt úszó mester, így VIP úton bejutottunk. Ennyi embert még egy 70% - os kiárusításon sem láttam, pedig ott akkor olyan a helyzet mintha mindenki az életért küzdene. Medence mellet egyáltalán nem találtunk helyet ezért egy fa mellet telepedtünk le. Megkértük a mellettünk olvasó terhes nőt, hogy néha nézzen rá a mi cuccunkra is, ezek után csak annyi volt a teendő, hogy végre a hideg vízbe csobbanjunk. Nem csak a vízben úsztunk, hanem a fiúk mohó tekintetükben, ez valahogy mindig így van, ha ketten megyünk valahova.

- De hiányzott már, hogy végre szingli legyek és újra játékba kerülhettem.- tette fel a napszemüvegét, neon fürdőruhája  még az én szemet is kiszúrta, persze nekem csak a telep minta jutott, de még így is hódítok.

- Jessica?- vörös hajú, szeplős  magas srác állt meg a barátnőm mögött, ismerős volt, csak tudnám honnan. Jess megfordult, hogy lássa az idegent.

- Bence?- kérdezte vissza, majd mint két barátnő egy más nyakába borultak. Bence...Bence...Bence, nem jut eszembe, pedig tuti láttam már valahol a csávót.

- Bence hagy mutassam be a legjobb barinőmet Emmát.- fordította felém a srácot és ekkor eszembe jutott.

- Meleg. - mind a ketten döbbenten néztek rám, Bence arca kezdett zavart lenni

- Emma ez most hogy jött ide?- ölelte meg Bence karját.

- Ömm...hát elég meleg van ma így kellene jég kását innunk.- hoztam ki valami jót az elrontott helyzetből.

- Rendben, akkor elmegyek én, cuki az eladó srác.- kacsintott felém és látványosan, hogy minden ki jól lássa ö még ilyen helyzetbe is jól néz ki, ki mászott a medencéből.

- Ismered Alexet?- mikor kimondtam a nevét, azonnal felkapta. a fejét és rémülten nézet rám. - Valahonnan ismerős voltál és utána rá jöttem, hogy Alex bemutatott nekem.- ja, ööö... tudni kell, hogy Alex a gyerekkori szomszédom és a srác nem kicsit meleg, de én nagyon szeretem és olyan nekem mintha a bátyám lenne.

- Értem vagy is te tudtál rólam és róla.- lesütötte a szemét mintha szégyené.

- Nyugi ezen nincs mit szégyenli  hisz ez természetes, hogy megtörténik valakivel.- mosolyogtam rá.- Hogy van Alex, nagyon régen nem beszéltem vele.- néztem a távolban csúszdázó gyerekeket.

- Már nem vagyunk együtt, de ahogy tudom most kint van Londonban.- megint lehajtotta a fejét, igazán szégyenlős egy fiú.

- Értem, sajnálom, hogy fel hoztam.- kényelmetlenül éreztem magam, fohászkodtam, hogy Jess mihamarabb ide érjen.

- Mióta ismered Jessicat?- kérdezte, gondolom öt is nyomasztotta a csönd.

- 6.-os korom óta, mikor oda kerültem abba suliba, ahova ö is járt, azonnal egymásra találtunk.- mosolyogtam az emlékek halma miatt.

- Megjöttem.- tartott felém egy szivárvány színű italt Jessica. Bence puszit nyomott barátnőm arcára, majd elköszönt,de megígérte  hogy még találkozunk ma. Jól esett a jéghideg ital, élveztem a nyári napsugarat a bőrömön  emberek vidám hangját, amit a szél kellemesen ringatott, most úgy éreztem világ velem van és semmi baj nem történhet. Pár óra múlva csőtörés fenyegetett, így gyors ütembe mosdót, hála égnek pontosan beértem, semmi probléma nem volt, visszafele indultam, de valaki elrántott egy mellék folyosóra, ahol leginkább a nagy semmit tartottak, ezt onnan tudom, hogy az ex-barátom is ide hozott ha éppen titkon smárolni akart velem. Bence kezei a falhoz szegeztek, annak ellenére, hogy igen törékenynek tűnt, nagyon erős volt.

- Nyugi, nem mondtam el Jessicának a titkodat.- mosolyogtam rá, de semmi reakciót nem mutatott, tekintette keményen mért végig rajtam.- Valami baj van?- para érzésem támadt, amit én extrán rosszul viselek.

- Már megköszöntem, de tartozom neked valamivel.-most már mosolygott.

- Mégis miről beszélsz?- kérdeztem, hogy kicsit húzzam az időt, szememmel már a menekülő utat kerestem.

- Gondolhattam volna, hogy nem fogsz emlékezni arra az estére.- nem értettem semmit és ez kicsit frusztrált  Felém hajolt egyik kezével a fejem felett tartott fogságban, a másikkal simogatni kezdte a bőrömet  Ellenkezni nem tudtam, mivel a testem megtanulta az éves során, hogy ilyenkor mindig én húzom a rövidebbet és csak nekem fog fájni. - Én is emlékeztem rád arról az estéről, hisz rám másztál és nekem miattad szűk lett a gatyám, ezért ott kellet hagynom Alexot, pedig életem legnagyobb szerelme volt, de te elrontottad.- arca komoly volt és mintha szemébe fájdalom csillant.

- Sajnálom, részeg voltam és nem csak az én hibám el is lökhettél volna.- világítottam rá az igazságra, de nem kellet volna. Keze sokkal erősebben fogót  majd egy hatalmas csattanás és éles fájdalom nyilat az arcomba, soha nem pofoztak fel, csak egyszer, de az nagyon régen volt, de még most is rettegtem tőle.

- Hogy merészeled?- lendítette újra a kezét, de egy határozott másik elkapta, majd elrántotta tőlem és én kiszabadultam, de a rám törő rémálmok, miatt inkább apró gomborca húztam össze magam, fejemet pedig a térdeim közé hajtottam.

- Hé!- egy gyengéd kéz érintett meg, de én hisztérikusan ellöktem, most ne érjen hozzám senki, tudom mi jön azután, hogy egy lány ilyen gyengének mutatja magát, nem bízom senkiben.

- Emma.- hang sokkal gyengédebb lett, mintha át érezné minden fájdalmat, amit ebben a pillanatban bennem van.

- Kérlek ne légy velem ilyen.- mondtam elcsukló hanggal. Max az ellenkezést nem tűre megragadta a kezem és fel rángatott álló helyzetbe, szemeiben komolyság, na meg furcsán mély aggodalom csillant felém.

- Úgy viselkedsz mint egy kis gyerek, akit megvertek a suliban.- mosolygott rám kedvesen, nekem pedig csak könnyek tudtak megjelelni a szemembe. - Na, ne sírj már. - szorosan magához ölelt és csak gyengéden mint ilyenkor illedelmes megsimogatta a fejem.

- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani, két hüppögés között, de meg kellet próbálni erősnek lenni, hisz Max mégis mit lát most belőlem, csak egy bőgő masinát. Megtöröltem a szemem és kibontakoztam az öleléséből. - Köszönöm. - mondtam sokkal határozottban - Különben te még is hogy kerülsz ide? - mindig minden hol ott van mintha követne, kezdek üldözési mániában szenvedni.

-Le jöttünk a srácokkal hűsölni, ez baj? - kérdezte olyan hangsúllyal, mintha felkészült volna egy égbe kiáltó hiba következményeire.

-Nem baj, csak feltűnően sokat találkozunk.- indultam el a kijárat felé.

- Talán a sors akarja így.- súgta a fülembe, majd előttem kilépet a napfényre, lassan sétáltunk az ember tömegben, de valahogy nem is akartam sietni, kellemes volt megint Max társaságát élvezni  mindig megtud nevettetni. 

- Félix! -hirtelen egy velem egy magas, hosszú fekete hajú lány csapódott nekünk és szorosan Maxhoz nyomta magát. Srác először megilletődött majd ő is olyan szorosan viszonozta az ölelést, valami fortyogni kezdet bennem, de a meleg időre és a tömegre fogtam.

- Fanni!- mosolygott rá kedvesen Max. Lány most felnézet rá, hatalmas mogyoró barna szemei csak úgy szikráztak mikor a fiúra nézett és n tudtam mi a pálya, szegény lány szerelemben szenved.

-Emma ő itt Fanni a régi szomszédom, Fanni ő itt Emma egy barátom.- mikor rendesen végig mértem lányt, tényleg olyan "igazi szomszéd lány" ki sugárzása volt és elé zavaró volt ahogy egyre csak nyomul Maxra, de nem tehetek semmit, engem nem érdekel a srác és kész passz.